Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Grigo Zoltán: Szélbekiáltó...
  2023-08-12 10:26:39, szombat
 
 




Grigo Zoltán
Szélbekiáltó...


Látod? - mert mindig csak szaladtál,
versenyt futottál a széllel is,
most mégis magadra maradtál,
tovaszálltak már az évek is.

Rajzoltál valaha szivárványt
éjszaka a sötét egekre,
sziklák peremére kiálltál,
dacoltál viharral nevetve.

Azt hitted, hogy az élet örök,
az ifjúság nem száll el soha,
most megbújsz sötét függöny mögött,
s úgy érzed, az élet mostoha.

Az égre függeszted a szemed,
itt állsz az út végén egymagad,
már hiába nyújtod ki kezed,
- a szélbe kiáltottad szavad.

...... .......

Gáll Júlia
Egy vagyok a mindenséggel

Mint gyenge kis szitakötő,
álmomban a szél simogat,
mosolyog rám a sok felhő,
lombkorona susog, hallgat.

Csak ringat a vágy súlytalan,
papírhajóként lebegek,
mindenséggel egybeforrtan
lelked meglát, ha érkezem.

Tündérkertről álmodozom,
hol semmi sincs, csak szeretet,
békében elférhet minden ember,
akit az élet rég elengedett.



 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán: Mondd...
  2023-08-12 10:18:50, szombat
 
 




Grigo Zoltán
Mondd...


Mondd, simogatnál engem mint a szél,
Fázós reggelen, néma alkonyon,
Öleléseddel melegítenél,
Ha a bánat szívemen átoson?
Állnál mellettem, esőben, viharban,
Ha nem kérném, adnád a véredet,
Takarnál, ha magam kitakartam,
Újra játszanád velem az életet?
Hogyha teherként csüngnék válladon,
Kelnél át szakadékon, mély vízen,
Akkor is elvinnél a hátadon,
Hogyha engem a láb, már nem visz el?
Ha az idő, nem ad több kegyelmet,
Akkor is tudnál még látni szépnek,
Egyszer majd betegen, és öregen,
Ha szememből a fények kiégnek?
Elengednél hogyha vinne a szél,
Amikor életem lábad elé dől,
Fognád a kezem, ha még nem mennék,
Elrejtenél engem a halál elől?







Szentjeim


Aludni készül már lassan az utca,
házfalakra csendet sző a félhomály,
a kémények is fázva összebújnak,
alkonyi nap tesz fejükre koronát.

Ahogy a madarak öreg fák odvában,
úgy reszketnek szívemben az emlékek,
sápadt gyertyaláng lobban fel szobámban,
rég látott arcokon táncolnak a fények.

Az asztalon a terítő hófehér,
ahogy minden szent, és tiszta ünnepen,
rajta egy pohár víz, só, meg a kenyér,
mint mindig amikor várlak titeket.

Itt vannak mellettem üres székeim,
nézem őket tehetetlenül, bénán,
úgy szaporodtak meg ahogy éveim,
vallatom őket, de csak néznek némán.

Az őszi ködtől már minden tejfehér,
elmúlás ellen lázadnak sejtjeim,
nemcsak egy napig, November elsején,
amíg csak élek, lesztek ti Szentjeim!

Grigo Zoltán		  
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán: Csendes szavak
  2023-08-10 11:27:32, csütörtök
 
 




Grigo Zoltán: Csendes szavak


Bár csendesebbek már a szavak,
De még mindig téged keresnek,
Hogy vigyázzanak, és óvjanak,
Elmondják neked, hogy szeretlek.

Öleljenek téged szelíd estén,
Ha az ég alján gyúlnak a tüzek,
És langyos szélben a partok mentén,
A vízre hajlanak a nagy füzek.

Simogassanak, ahogy a csend,
Ha suhan szendergő fák között,
Fonjon át téged ahogy a szem,
Hogyha őrködik álmod fölött.

Mondja el neked, hogy te vagy a nyár,
Hogy itt belül, már mindig az maradsz,
Hogy nem fárad el a szív, csak a láb,
A rátapadt évek súlya alatt.

Meséljen neked, amíg a nap,
Lehanyatlik lassan a földre,
Aranyszárnyaival betakar,
És velünk marad már örökre.

Addig szóljanak neked a szavak,
Amíg kihunynak bennünk a tüzek,
És szívünkre csendben ráhajlanak,
Az esti szélben álmodó füvek.

forrás: rozsakert.bloglap.hu
  
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán: Engedd még nekem
  2023-08-10 11:23:52, csütörtök
 
 




Grigo Zoltán: Engedd még nekem


Néha megálltam, és néztem riadtan,
ahogy szédülten rohan a világ,
közben magamban csendesen sirattam,
amikor kertünkben meghalt egy virág.
A hó elolvadt, majd újra leesett,
az elszáradt fű tavasszal kinőtt,
hányszor akartam már mondani neked,
de szavaim megrabolta az idő.
Madarak jöttek, és ősszel elszálltak.
sápadt napfény szántotta a ködöt,
az évek némán gyűrődtek egymásra,
sokszor hullott már lomb a fejünk fölött.
Hányszor akartam már mondani neked,
egy szívem legmélyén őrzött mondatot,
elmondani, mit is jelentesz nekem,
hogy aki voltam, még most is az vagyok.
Engedd most meg, hogy a füledbe súgjam,
mit jelent a szemed, a szád, a kezed,
hogy elmondhassam újra, meg újra,
milyen rossz lenne, ha nem lennél nekem.
Megállítom a nagy, forgó kereket,
ne szálljanak el hiába az évek,
engedd még nekem, hogy szeresselek,
jobban, mint ahogy szerethet az élet.

forrás: rozsakert.bloglap.hu
  
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán: Őszülő szerelem
  2023-08-10 11:20:56, csütörtök
 
 




Grigo Zoltán: Őszülő szerelem


Szerelmem örök - szívedet őrzi már,
kezeim féltőn fogják a kezedet,
de búcsúznak a nyártól az őszi fák,
hordja a szél a sárguló levelet.

Az eresz alján a fecske útra kész,
reggelre elmegy talán a gólya is,
tudom, hogy egyszer minden a múltba vész,
csak te maradj meg nekem - még holnap is.

Hogy addig nézhessem én a szemedet,
ameddig nem lesz hófehér a hajunk,
megőszül a szívünkön a szerelem,
s az ég felé száll utolsó sóhajunk.

forrás: rozsakert.bloglap.hu
  
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigó Zoltán: Mesélj...
  2023-08-10 11:18:46, csütörtök
 
 




Grigó Zoltán: Mesélj...


Hadd legyek egy kicsit újra gyerek,
gyere, bújj hozzám egészen közel,
most az is elég, hogy érezzelek,
behunyom a szememet, úgy ölelj,
mint esténként Anyám, kinek szava
volt a kemencében sült friss kenyér,
hajtsd, kedvesem, fejedet vállamra,
takarj be hajaddal, és csak mesélj.
Meséljél nekem egy szebb világot,
mintha nem lenne rossz, csak jó volna,
simíts rá szelíden gyermekálmot
a megfáradt, felnőtt homlokomra.

forrás: rozsakert.bloglap.hu
  
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán: Ebben a versben
  2023-08-10 11:06:35, csütörtök
 
 




Grigo Zoltán: Ebben a versben


Ebben a versben zendülő dalban,
én vagyok mondat te vagy a dallam.

Szívemben rezgő szavak zenéje,
bárhova mennél mindig elérne.

Ölelne csendben ölelne lágyan,
havas estéken perzselő nyárban.

Felöltöztetne zöldellő lombba,
lelkemből fakadt gondolatokba.

Bújtatna téged ősz sóhajába,
harmatos réten nyíló virágba.

Ebben a versben zendülő dalban,
nekem örökre te vagy a dallam.

forrás: rozsakert.bloglap.hu
  
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2024.03 2024. április 2024.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 82 db bejegyzés
e év: 533 db bejegyzés
Összes: 13023 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2896
  • e Hét: 19471
  • e Hónap: 36854
  • e Év: 154100
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.